8. Paranoia

Megkönnyebbülten csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Túl sok volt mára a drámából.

- Hé-hé - jött ki anya a konyhából. – Mi ez a csapkodás?

- A huzat- morogtam kelletlenül.

- Volt valami a suliban?

Na, anya, erre teljesen ráéreztél. Aztán hozza léptem és adtam neki egy puszit. – Hogyhogy ilyen korán hazaértél?

- Mostanában keveset vagyunk itthon apáddal, úgyhogy eljöttem. – mosolyogva intett, hogy kövessem.

  A konyhába érve felültem az egyik székre, közben pedig anyát figyeltem.

- Néha besegíthetnél, tudod most megint sok a munka. – panaszolta fáradtan.  Mosolyogva bólintottam. Anyáéknak egy könyvesboltjuk van. Imádok ott lenni, bár régen gyakrabban látogattam a helyet.

- Egyébként estére vacsora vendégeink lesznek. Garantálom, hogy örülni fogsz.

Összehúzott szemöldökkel néztem rá. – Kik jönnek?

- Rég nem látott ismerősök. – mondta sejtelmesen. Viszont az egyből lejött, hogy feltűnően izgatott.
- Kik azok? – nem akartam a dolgot annyiban hagyni. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik.
- Meglepetés.
 Felidegesít a titkolózásával. Sosem viseltem jól. – Utálom a meglepetéseket!

- Kicsim, fejezd, be a hisztizést menj fel és öltözz át. Egy óra és itt lesznek.
- Mi? Hányan?
- Hárman, de most már ne kérdezősködj, úgysem árulok el több mindent. Ha attól jobban éreznéd magad, nyugodtan áthívhatod Arie-t.

Ahogy felértem már tárcsáztam is.

- Mond gyorsan!

- Én is örülök, hogy hallom a hangodat. – válaszoltam reflexszerűen.

- Bocsi, csak épp úton vagyok Ryan-hoz.

- Ja, értem. Figyelj, valami borzalmas dolog van előkészületben nálunk!
Hallottam, ahogy egyből a fékre taposott, majd kicsit megemelte a hangját.
- Mi történt?
- Rég nem látott ismerősök jönnek vacsorára! –fakadtam ki. Egy pillanatig síri csend, majd Arie visítva felröhög. – Ez jó volt.
- Mi van? Azt hiszed, viccelek? Ez teljesen komoly dolog. Valami gáz van! Szinte biztos vagyok benne, hogy izé… ők jönnek!!
- Te teljesen meghibbantál. – hallottam, ahogy a motor újra felbőg. – Paranoiás vagy. Hogy kerülnének oda?

- Úgy, hogy anya nagyon jóban volt az anyjával! – mély lélegzetet vettem és elszámoltam tízig. – Mindegy, felejtsd el!
- Ne haragudj. Mit akarsz tenni?
- Eljössz? Ha akarod, hozhatod Ryan-t is. Ha ők azok még jól is jön.
- Öö oké, persze. Tök jó lesz, hidd el! – lelkesedett egyből.

  Még gyorsan megbeszéltük az időpontot és természetesen közölte, hogy beszélnünk kell a mai dologról is. Igen, gondoltam, hogy ez elkerülhetetlen. Úgyhogy ő 15 perccel előbb jön.

18.55

-         Na és ez milyen? – fordultam barátnőm felé egy lyukas farmerben és egy egyszerű nagy fehér foltos pólóban.

Felvont szemöldökkel bámult rám. Kezével szoknyája sarkát gyűrögette. – Ez a Póló koszos?? Ronnie, tudom, hogy most ez az egész nehéz neked, de..- homloka ráncba szaladt és totál értetlenül meredt rám. Nem tudott mit mondani. – Mit művelsz? – ezt úgy kérdezte, mint aki mindjárt elbőgi magát kínjában.

-  Elijesztem! Gondolj csak bele, meglátnak ilyen külsővel és haza szaladnak.
- Hát az biztos. De mire jó ez?
- Nem igaz, hogy nem érted! Így majd biztos nem akar még csak barátkozni sem! Ártani a jó hírének.
 Na, gyere, segíts, megcsinálni a hajamat. Úgy gondoltam, hogy befonjuk, és úgy összetúrjuk. Meg szét kéne vágnunk az egyik zoknimat. A sminkem már lemostam.
- Komolyan kezdek aggódni érted. – állt fel gondterhelten.

Már az utolsó simításokat végeztük mikor felhozta a témát. – Elmagyarázhatnád már végre pontosan mit is láttam a folyosón.

- Azt láttad, amit láttál..Daniel-lel csókolóztunk és ennyi..

- Ennyi? – szinte már visított.

- Istenem, már háromszor elmeséltem! Fejezd be most már.

- De. nem tudom felfogni. Dobott! Méghozzá SMS-ben! Egy sült paraszt! Ráadásul azt mondtad nem szereted már, akkor meg.

- Nem szeretem, de még attól vonzódom hozzá- kétségbeesett pillantást vetettem rá a tükrön keresztül.

- Anyááám - fújta ki hosszan a levegőt.

-         Ronnie! Az isten szerelmére! – kapott anya a szája elé, ahogy meglátott a lépcső aljába. Ezt tetőzte még, hogy abban a pillanatban csöngettek. – Most azonnal húzz fel átöltözni! Mit művelsz? Te pedig – nézett barátnőmre miközben megindult az ajtó felé- miért hagyod neki?

A pillangók már most életre keltek a gyomromban, pedig még át se lépte a küszöböt. Hangok szűrődtek be és léptek közeledtek. Arie megszorította a kezemet, aztán, ... Éreztem, hogy lesápadok. Hogy lehettem ilyen hülye?