4.Rész / Rajongás/

Halihó!:)

Hát nagyon nagyon megkésve jött a rész../SAJNÁLOM!.../már legalább 3 hete megvan írva..de..mindig valamit változtattam rajta. Sehogy sem volt jó..most se az igazi, de mondjuk..elfogadható!:) 

A történetben egy óriási nagy fordulópont következett be!!!:D
Már egy ideje elterveztem..és most jött el az ideje, hogy megvalósítsam.
Az ok egyszerű: Amit elkezdtem lapos lett volna..a nagyobb ok, hogy nem éreztem magaménak a szereplőket. Egyszerűen nem és kész.. Ezen nincs mit magyarázni. Annak nem volt alapja ennek van.XD
Már elegem van a változtatásaimból, úgyhogy befejeztem :D. /Egy időre./:P
Remélem tetszeni fog..A komiknak nagyon nagyon örülnék!:)
Kíváncsi vagyok a véleményetekre..a kritikákat is könnyen fogadom..:) 

Most elég rövid lett, mert itt kellett levágnom a következő rész miatt..egyébként átlagban hosszabbra tervezem a részeket!:D
 
A következő rész érkezése tőletek függ..nálunk szerdáig szünet lesz.. és már a további részek is megvannak jegyzetben!:))
 


Na nem dumálok tovább..jÓ OLvAsÁST!♥

Azzal karomnál fogva lerántott maga mellé. fortyogva kulcsoltam össze karjaimat mellkasomon. Kinyírom Traverst! Persze , ha ezt túlélem.. Ez az egész nem történik meg , ha  nem tart fel.

Fejemet fogva dőltem hátra. Ujjaim totál elzsibbadtak, nem akartam ma már több billentyűzetet látni!

Arie villámgyorsan kapta föl a fejét magazinjai közül.

-Nem lazsálunk! Így nem lesz kész péntekre! - Nézett rám morcosan, miközben fejét rázta. Szőke göndör fürtjei viccesen csapódtak arcába.

- Én ezt nem csinálom tovább! - Laptopomat lecsapva ültem le barátnőm mellé.

-Ne már Ronnie! - nevemet elhúzva nézett rám azokkal a kiskutya szemeivel.

- De miért? Hisz olyan jól írsz és ha sik…

- Nem! Nem és nem. Nem tudok jól írni, nem tudom honnan szedted ezt a hülyeséget.

- Különben is. Szerinted igazságos ez? Nem én akarok elmenni arra a koncertre!- jelentettem ki.

- Tudom, hogy sok..de..- elhallgatott fejét leszegte. Majd törökülésbe tornázta magát és szemembe nézett. – Tudod, jól hogy mióta megláttam az első számát a tévében erre pályázom. Ez a legnagyobb álmom! – hadonászott. – A te segítséged nélkül nem fog menni! Én még ennyire se tudok fogalmazni. Kérleeek!

- Ezzel nem fogunk nyerni.  – csak egy kifogás volt számomra. Önző módon, de nem akartam elmenni arra a koncertre. Túl sok mindent jelentett nekem Ő.

- Hadd nézzem! Hirtelen felpattant és felnyitotta a gépet. Olvasni kezdte. Nagy levegőt véve dőltem hanyatt az ágyon. A sárga csillagok láttán elmosolyodtam. Még mindig gyönyörűek voltak, a mély kék mennyezeten, amelyet mi festettünk még 9 évesen. Akkor még minden könnyebb volt.

- Ez túl hosszú. Túl sok a leírás. Hat oldalba kell beleférjen. Egy kisebb novella.

- Kisebb novella? Azt mondod? – néztem rá flegmán. – Na ide figyelj! Nem kell nekünk ez a hülye pályázat ahhoz, hogy eljuss oda!

- Eljussunk! Te is jössz velem!- fenyegetően nézett farkas szemet velem.

- Hagynád, hogy befejezzem? – bólintott. – Na szóval megszerzem azt a jegyet anélkül is! – jelentettem ki győztesen.

5 nap múlva. Péntek késő délután 18.33.

-Kinyírlak!- visította Arie. Bekászálódtam mellé, az anyós ülésre. Mázli, hogy  van egy nagyapjától örökölt furgonja. Hulla fáradt vagyok, nem tudnék most haza gyalogolni.

- Ez az edzés most különösen fárasztó volt! Még jó, hogy péntek van. – csacsogtam vidáman. Holott rohadtul szégyelltem magam.

- Ne tereld nekem itt a témát! Kibámultam az ablakon. - Ronnie! Nézz már rám!- félve felé fordultam.

- Tegnap le kellett volna adnunk azt a rohadt történetet! Egy hét múlva hazajön és koncertet ad. Itt Startfordban. Vágod?

- Igen, vágom. De nem érted, hogy nem tudtam eleve megírni?! Nekem ez nem… Nem tudok írni, főleg nem róla! – hangom elhalkult.

- Mit jelentsen ez az isten szerelmére?

- Soha nem figyelsz rám!

- Na ácsi, kettőnk közül aki dühös lehet az én vagyok. –mutatott magára, holott gőze se volt mit éreztem.

- Rám pateroltad azt a szart, tudod jól, hogy nem szeretem. –a nevét már számra se vettem. Egyszerűen nem tudtam kimondani hangosan.

- A legjobb barátnőd vagyok, azt hittem ennyit megérdemlek. Lehajtotta fejét, a körömlakkját kezdte kapirgálni.

- Nem meséltem … még.. erről. - most volt itt az ideje, hogy elmondjam neki. - Csak hallgass végig jó?

Bólintott.

-Ismerem Justin Biebert. – éreztem ahogy arcom lángba borul és szívem egyre gyorsabb ütemet diktál.

Felröhögött. –Mindenki ismeri.

- Nem, személyesen. – szinte hallottam ahogy koppan az álla. Levegőt is elfelejtett venni. Értetlenül bámult rám, mielőtt megszólalhatott volna, gyorsan folytattam. – 13 évesek voltunk. Pontosan négy éve. Nyáron. Elutaztatok Németországba az egész szünetre. Emlékszel? -Újra csak bólintott. – Egyik nap anyáék kivittek a strandra…És.. ő is ott volt meg Ryan. Tök véletlenül ismertük meg egymást..- töm érdeknyi emlék eszembe jutott róla. Elmosolyodtam. Szemembe könnyek szöktek. – Életem talán legszebb nyara volt- suttogtam mosolyogva. – Három hónapig itthon volt. Szinte minden napot együtt töltöttünk. Akkor még nem tekintettem rá úgy.. nem volt az a sztár aki most a tévékben.

- Mi történt?

- Augusztus vége fele a strandról jöttünk haza. Anya előre szaladt a boltba. Justin..elvette a táskám. Mire én elkezdtem ,hogy nem fél-e hogy melegnek nézik. Emlékszem ahogy elmosolyodott. Olyan csodálatos volt. Aztán azt mondta. Nem hiszi, hogy ettől a táskától melegnek nézik. Sőt.. – elhallgattam. Egyáltalán nem nagy ügy így visszagondolva, de akkor az volt. Fájt.

-És?

- ÉS rosszul esett. Úgy gondoltam, hogy nem szereti azt aki vagyok. A legjobb barátom volt azon a nyáron és erre kiderül, hogy ő ezt gondolja rólam. Próbálta megmagyarázni, de túl makacs voltam, nem hallgattam meg, nem haragudtam rá, egyáltalán nem. Csak tudtam ,hogy minek is barátkoznánk tovább amikor ilyen élete van és gyűlöli ahogy kinézek. Elhidegültem tőle. –Tudom, hogy hülyeséget csináltam akkor, azzal, hogy hagytam elmenni..de így jobb volt neki is. Vagyis csak neki.  

- Nem érted. Láttam az arcán, hogy sajnálja, de komolyan gondolja. Ez volt a véleménye. De nézz csak rám. Most is farmert hordok inggel és deszkás cipővel.

- Gyönyörű vagy Ronnie. És ez vagy te. Senki se akarjon megváltoztatni.

Néma csendben ültünk, majd beindította a kocsit és elindultunk.

- Ezért kerülitek egymást Ryannel.. ugye? Justin miatt! És ezért utálod, ha róla beszélek.

Ryan csak még jobban megnehezítette. Bármikor rá néztem eszembe jutott és olyankor a síró görcs tört rám.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Csak annyira mániákus vagy és..

- Felejtsük el, nincs kedvem veszekedni. Ja.. és nyugodtan elmehetünk a koncertre, nem hiszem, hogy annyi ember között felismerne.

Na ez egy pofonnal felért.