3. Rész / A Bolt... A Matekóra /

Amint végre ki tudtam nyitni a rozsdás ajtót lehámoztam magamról mindent és egyszerűen a földre hajítottam. A konyhába siettem, már a szomjan halás kerülgetett. Levettem a szárítóról egy poharat és megnyitottam a csapot. Miután két pohárral is ittam , feltűnt valami cetli féle az asztalon. Kíváncsian vettem kézbe. Egyből felismertem. Apa írása . Nagy ló betűk,dőlt és a szokásos vastag ceruza..

Dina, sajnálom , de csak reggel jövök. Sűrgős  munka közbe jött. Ha éhes vagy..ugorj be a pár kilométerre lévő kajáldába vagy vegyél valamit! Van egy kis térkép a hűtön.. Vigyázz magadra.

Christopher

A neve állt ott és nem az , hogy apa vagy apu. A neve. Azon még el se gondolkoztam , hogy ő milyennek látja a kapcsolatunk.  Be ismerem .. fájt ,hogy a nevét látom ott. Én soha nem szólítottam őket nevükön.. nem tartom természetesnek. Hisz a szüleim.

Mielőtt még jobban önsajnálatba süllyedtem volna, felkaptam a kocsi kulcsot, a hűtőről a térképet és az előszobába vágtattam. Gyorsan visszabújtam tornacipőmbe és a kabátba.

A kocsiban gyorsan kikerestem a legközelebbi kis üzletet, majd járgányomat beindítva célba vettem azt. Próbáltam nem gondolkodni. Elegem volt az állandó idegeskedésből. Bekapcsoltam a rádiót és felhangosítottam. Azonban ez a tervem sem sikerült. Pedig próbáltam minden erőmmel a számomra ismeretlen számra koncentrálni,na meg a vezetésre. Imádok vezetni. Sokkal jobb mint a tömegközlekedés,általában ott mindig rosszul leszek...

Már vagy két órája bolyongtam ebben az átkozott üzletben. Minden szükséges dolog megvolt otthonra, kivéve a tej. Alaposan vásároltam be. Szerettem volna megtölteni az üres konyhánkat. De a tej... mintha felszívódott volna. Vagy tízszer körbejártam a sorokat. A hideg részlegnél is többször átnéztem , de sehol. Persze annyi eszem nem volt , hogy eladótól segítséget kérjek..

Az édesség sorra befordulva .láttam felém közeledni egy kapucnis srácot. Fejét padlóra szegezve közeledett felém. Nem volt időm kitérni útjából így kosarával egyenesen kocsimnak jött. A sárga kosár hangos csattanással repült el és ért földet mellette.

-A fenébe , hogy nem tudsz vigyázni. - morogta , majd lehajolt ,hogy összeszedje a kihullott édességeket. Szemöldökömet felhúzva bámultam rá. Hogy mondta? Hisz ő jött nekem. Közel álltam , hozzá ,hogy jól beolvassak neki. De ekkor eszembe jutott anya. Ő mondta mindig , hogy bármi van legyek kedves és megértő. Nem tudhatom mi áll másoknak a gorombasága mögött.

Erőt véve magamon térdeltem le és nyúltam az egyik gumicukor után. Felnézett. Fejéről lehullt a kapucni. A levegő belém fagyott. Tátott szájjal bámultam rá,  majd amikor kezdtem érezni ,hogy röhejes vagyok féloldalasan biccentettem és tekintetemet a padlóra szegeztem.

- Nem tudtam , hogy te vagy az. - mondta halkan és felállt kosarával a kezében.
- Tessék? - néztem rá zavartan. Felálltam. Nem értem miről beszél..mi az ,hogy "te vagy az"??

- Öhm semmi. Justin Bieber. - nyújtott kezet. Na ezen le döbbentem. Most szórakozik?

- Tudom ki vagy. Homlokomat ráncolva nyújtottam oda kezem. Rázott rajta egyet,majd gyorsan visszahúztam. Bőre puha és meleg volt. Szemei ragyogtak. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű csoki barna szemeket. Még Traversénél is szebbek voltak. Haja tökéletesen belőve. Testtartása magabiztos volt. De hát mért is ne lenne az?! Hisz  "sztár". Ami különösen feltűnt még rajta , hogy nem is olyan alacsony. Nálam úgy 5-6 centivel magasabb.. és én se vagyok valami alacsony. Mondjuk úgy, átlagos.

- Hát.. akkor én megyek. - Láthatóan zavarban volt. Arca vörösen izzott és tarkóját vakargatta. Számat harapdálva néztem rá. Ideges volt.. csak azt nem tudom miért. Intett és már épp fordult meg, mikor magamat se értve utána szóltam. Kérdően megfordult. Szükségem volt a segítségre.. Tehát nem miatta marasztaltam. Biztos voltam benne , hogy bárkivel ütközök össze,ezt teszem.

- Megtudnád mondani merre találom a tejet?Számat elharaptam.  Éreztem , ahogy kicsordul a sós ,édes vér..

Elmosolyodott. Felemelte a kezét és egyenesen elmutatott a semmibe. Követtem tekintetemmel és a tej a velem szemben lévő polcon feküdt el. A hideg részlegnél. Ez jellemző rám. Most biztosan azt hiszi , hogy direkt csináltam. Elvégre melyik hülye ne venné észre azt ami az orra előtt van?!

-Öhm .. izé..köszi. Újra belekezdtem a szám harapdálásába. Túl feszült voltam. Azt gondoltam , hogy leszól vagy valami..De ő csak mosolygott tovább. Majd megfordult és eltűnt a sorok mögött. Némán bámultam utána. Wáo.

Reggel.06.30

Nyűgösen nyúltam ki a takaróm alól és nyomtam le az ébresztőt. Eljött az újabb iskolai nap. Már számítottam az újabb rám törő rossz érzésre, de ez most elmaradt. Csodálkozva tapasztaltam ,hogy nem volt semmilyen felkavaróan rossz kedv. Vártam. És ez sokkolt.

Miután sikerült magamat túltennem meglepődségen, rendbe tettem magam. Vagy a tényeket nézve, tűrhetőbbé tennem. Hajamat egyszerűen lógni hagytam. Felkaptam egy cső farmert és egy fehér testhezálló rövid ujjút. Az öltözködés valahogy sosem érdekelt. Természetesen szerettem különleges alkalmakkor jobban kiöltözni,de valahogy ez nem az én világom. Szerintem a belső azért sokkal fontosabb a ruháknál vagy a márkáknál éppenséggel. Sőt,az egyszerű még néha előnyösebb is,főleg nálam. A póló rákaptam még egy kötött meleg kardigánt és már vágtattam is le táskával a vállamon.

Ahogy a konyhába értem megdermedtem. Apa ott ült az újsága felett és kávézott. És ha jól láttam valamilyen kekszet evett hozzá. Nem számítottam rá , hogy itthon lesz..Kifordulva felém nézett. - Látom bevásároltál-jegyezte meg egy mosoly kíséretében.

- Igyekeztem.

- Értem. Bár nem volt rá semmi szükség. Minden rendben volt tegnap?

Hát ez szomorú. Kedvesen bevásárolok , hangsúlyozom! A saját félretett pénzemből és annyit tesz hozzá , hogy " nem volt rá semmi szükség".Kedves..

-Hát persze. Bólintott , majd visszafordult az asztalhoz és lapozott.

**

Már csak 3 perc volt hátra a fizika órából. Utáltam a fizikát. Valahogy sosem tudott kellőképpen lekötni… és mit ne mondjak az itteni tanár , sem segített túl sokat ezen a tényen.

A csengő, valósággal felszabadított. Túléltem.  Már csak egy irodalom és egy matek volt hátra. Az első matekom itt Sratfordban. Ami persze , annyira nem nagy szám.., de mégis kíváncsi vagyok. A matekkal különösebben sosem volt gondom. Ami azért fura , mert ugye a fizikánál totál káosz.

- Hali. Bukkant fel  hirtelen mellettem Travers.

- Szevasz .Mit vigyorogsz?

- Ma velünk eszel?

- Nem fog úgy maradni a szád? Utaltam még mindig vigyorgó arcára. Felnevetett. Kivettem a matek és az irodalom cuccot a szekrényemből és beraktam  a táskámba.

- Szóval mit mondasz?

- Mire? Néztem rá értetlenül. Játékosan megforgatta szemeit. Szerettem volna már gyorsan lezárni a beszélgetést. Helyet akartam foglalni a teremben.

- Ebédnél.

- Ja, hogy az! Hát… majd meglátom. Oké?

- Ne csináld már. Nyávogott, mint egy három éves kisgyerek.

- Odaülök. Feleltem unottan. Valójában  semmi kedvem nem volt oda ülni ,de végül két nyomósabb érv elnyomta  ,az iménti „ negatív gondolataimat” . Nem akartam elkésni óráról ,márpedig ha nem mondok határozottan igent ,félek ,hogy még holnap utána is itt tartottunk volna. A másik meg.. nem árt egy kicsit beilleszkednem. – Viszont most mennem kell.

- Rendben. Akkor következő szünetben.

Bólintva intettem neki , és a 119-es terem felé igyekeztem.

A terembe beérve üres helyet kezdtem keresni. Azonban  összesen két szabad hely volt. Az egyik a legelső padban  egy kigyúrt tüsi hajú félelmetes „srác” mellet, aki nem éppen 17 évesnek nézett ki.. A másik pedig leghátul Justin Bieber mellett. Az agyam gyorsan kattogott. Most mi legyen?  Márpedig én nem ülök le Justin Bieber mellé.

-Leülhetek? Böktem állammal az izompacsirta mellé.  Vállat rántott.  Ez aztán a határozott válasz. Ledobtam magamat a székre és már a matematika  tankönyvet halásztam elő ,mikor valaki eltakarta a fényt jobb oldalamról.

- Bocs Geab , de mellettem ül. Cikázott vigyorgó képe köztem és ezek szerint a mellettem ülő , Geab között. Kitágult szemekkel néztem rá. Mi az , hogy mellette ülök? Azt se tudja ki vagyok.

- Felőlem.

Tömör válasz volt , az biztos. Felkapta a könyvem és a táskám, majd visszasétált. Elképedve néztem utána.

Az asztalra rácsapva álltam fel. –Hogy képzeled? néztem rá összeszűkült szemekkel.

-Bocsi ,de nem akartam egyedül ülni.

- Óh nehogy már Justin Biebernek egyedül kelljen ülnie. Hát bocs, de engem nem fogsz erre használni.

- Mért másra használhatlak? Sunyin mosolygott.

- Ó jesszus. Dehogy.

- Ülj már le. Beszélgessünk.

Azzal karomnál fogva lerántott maga mellé. fortyogva kulcsoltam össze karjaimat mellkasomon. Kinyírom Traverst! Persze , ha ezt túlélem.. Ez az egész nem történik meg , ha  nem tart fel.