2.Rész / A cápák fogságában /

Lenne egy kérésem.Ő itt a világ egyik legjobb barátnője!:D És tegnap nyitott egy blogot..nem Justinos ,de nagyon nagyon jóóó és ügyes!!!!*.* Kérlek nézzetek be hozzá is:)

http://alomvilag.blogzona.hu/

Aki megteszi ,annak ezer hálám:)))

Puszi. N.♥


Miután nagyjából sikerült kipakolnom és berendezni a cuccaimat,felkaptam a kék törülközőmet ,meg a kis tasakomat ,amiben a tisztálkodószerek voltak és halkan átlopakodtam a mosdóba.Nem tudom miért közlekedtem ennyire halkan,de késztetést éreztem ,hogy szinte láthatatlanul mozogjak.
Megbeszéltem volna vele a dolgokat.Vagy egyáltalán van mit megbeszélnünk?Szerintem igen.Bármennyire is bíztam abban ,hogy egyszer csak beállít és lehív beszélgetni és minden rendbe jön..lelkem mélyén tudtam ,hogy ez nem fog egyhamar bekövetkezni.
Megnyitottam a vizet és lemostam magamról az aznapi fáradalmakat.Hajamat megszárítottam,fogat mostam és végül felöltöztem.Visszaslattyogtam a szobába.Leraktam a cuccaimat és bebújtam az ágyba.Az éjjeli órám 21.48-at mutatott.Beállítottam 06.30-ra az ébresztőt és lekapcsoltam minden fényforrást.Csupán a hold fénye világította meg a szobát.Szemeimet szorosan összezártam és próbáltam az alvásra koncentrálni.
Mikor már vagy két órája forgolódtam megelégeltem és kimásztam a meleg ágyból.Gondoltam,kicsit körül nézek,hisz nem láttam még az egész házat.
Ahogy szobámból kiléptem volt egy hosszabb folyosó a lépcsőkorlát mellett,a végében egy ajtó állt.Benyitottam.Az egész szoba fehér volt.Semmilyen kép vagy növény.Egy ágy és pár bútor volt összesen.A szoba rideg hatást keltett bennem.Mit ne mondjak ,nem szívesen tartózkodtam volna itt pár percnél tovább.Gondolom ez volt apu szobája.Amire következőleg felfigyeltem,volt még egy ajtó.A hideg kirázott mikor hozzáértem a kilincshez.Hiába nyomtam le többször is ,az ajtó nem mozdult.Bezárták.De vajon miért??!
-Mit csinálsz? A hang kemény volt és megijesztett.Szívemhez kapva fordultam meg.Dühösen meredt rám ,de mégis volt valami más is a pillantásában ,amire nem tudtam rájönni mi az.
-Sajnálom,csak körülnéztem-válaszoltam a legtermészetesebb hangnemben.
-És nem lenne már ágyban a helyed?Vonta föl egyik szemöldökét.-Holnap iskola.
-Tudom,csak nem tudtam aludni.Azzal megkerülve őt elindultam kifelé.
-Reggel-szólalt meg.Visszafordultam és vártam a folytatást.-A sötétkék kocsival menj,az a tied.Ma este hoztam el ,ajándék.Mosolyát elfojtotta.Elment volna?Észre sem vettem.Várjunk csak! Kocsi? Nekem?
-Ez komoly?-vigyorogtam rá.Bólintott.-Öhm,úristen.Köszönöm-Először zavaromban ,nem tudtam mihez kéne kezdenem,végül félénken felé léptem és adtam neki egy puszit az arcára.Zavartan biccentett.Lerítt arcáról ,hogy kényelmetlenül érzi magát.
-És még valami!A konyhaasztalon vannak ,lent a szükséges dolgok a sulihoz.A kocsi kulcs is ott van.
Hevesen bólogattam.-Te mikor mész reggel?
-Hajnalban. És későn is jövök.-Ez akkor azt jelenté ,hogy  gyakorlatilag egyedül fogok élni?.Na Remek.Végül is szeretek egyedül lenni,bár ez most kissé megijesztett.Nem mintha annyit beszélgettünk volna szerintem ,ha itthon van ,de mégis más...Nem?
-Jó éjt!-zárta le végül  dolgot és kitessékelt.

Másnap reggel úgy keltem ,mint akit alaposan megnyúztak.Semmi erőm nem volt kimászni az ágyból.Legszívesebben fejbe vágtam volna magam valami keménnyel.Szívesen mellőztem volna az iskola szót a szótáramból.
Valahogy sikerült eltámolyognom a fürdőig.Gyorsan megmosakodtam és átsikáltam fogaimat. A fésűt párszor áthúztam mellig érőhajamon,de alapjáraton hagytam úgy ahogy van.Hajamat anyukámtól örököltem.Elég dús és tiszta olyan hatása van mintha festve lenne,pedig nem.Vörösnek mondanám ,de van egy kis barna beütése.Elég fura színe van.Ráadásul még aprócskán hullámos is,ettől olyan kócos hatást kelt.
A szobában magamra kaptam egy cső farmert és egy egyszerű barna hosszú ujjút. Kint novemberhez képest elég meleg volt,de akkor is,nem akartam megfázni.Nem mintha az a fázós típus lennék..jobban viselem a hideget ,mint az izzasztó forróságot.

A konyhaasztalról levéve a fontos dolgokat ,beledobáltam a hátizsákomba.A konyha szekrényben kutakodva,mindössze egy almát és egy müzli szeletet találtam.Hát úgy látszik apa nem viszi túlzásba a vásárlást.Ennyire elhagyta volna magát?12 éve így él?Ez a gondolat megrémisztett.Hirtelen mintha felelősség teljesebbnek éreztem volna magam.
Belebújtam a barna tornacsukámba és magamra kaptam a vajszínű széldzsekim.Nagy nehezen bezártam a rozoga ajtót és elbattyogtam a járgányig.A szám is tátva maradt.Hogy a fenébe fogom ezt vezetni??!Állati nagy volt.Magasságban és szélességben is.Azt hiszem valami terepjáró szerűség,nem nagyon értek hozzá.Kicsit sáros és karcos volt,de kifejezetten tetszett.Valahogy illet hozzám...legalábbis azt hiszem.
Hátizsákom az anyósülésre dobtam és beindítottam a kocsit.Hangosan felmordult,egy kicsit hagytam bemelegedni ,majd kitolattam a feljáróról.
Az úton most valamennyivel többen voltak ,mint tegnap este ,de még így sem mondanám ,hogy forgalom volt.A suliba kb. tíz perc alatt beértem.Egyből leparkoltam egy üres helyre a sok kocsi között és a nagy épület felé vettem az irány.Magamban már vagy százszor lejátszottam azt a képet,hogy úgy ahogy vagyok megfordulok és itt hagyok mindent.Olyan szívesen hagytam volna az egészet a fenébe úgy ahogy van.
Mikor beléptem az ajtón,enyhe pánikroham készülődött belőlem előtörni.Nem elég ,hogy többen voltak ,mint egy világsztár koncertjén ,de még mindenki rám is bámult.Mint valami vízben úszkáló cápák ,akik megérzik az új eledelt.Csakhogy az eledel most én voltam és féltem,sokkal rosszabbak mint a cápák.
Hajamat villámgyorsan arcomba söpörtem és elindultam abba az irányba ,amerre a térkép szerint az iroda volt.Mihelyst megláttam az üvegajtón díszelgő kis fém darabot az iroda felirattal, berontottam.
Az idős ősz hajú néni,aki a pult mögött állt,kedvesen elmosolyodott,amint meglátott.Szemei körül ,apró,de mégis hosszú ráncok jelentek meg.Szemüvegét feljebb tolta orrán és intett ,hogy lépjek közelebb.
-Jó reggelt! Dina Renn,tegnap költöztem a városba. Amit apu adott lapokat leraktam a pultra.Nem tudtam mit mondjak ,így a legegyszerűbbnek tűnt felvázolni ,hogy nem vagyok valami talpraesett.
-Jó Reggelt kedveském! Christopher Renn leánya? Eléggé meglepődött fejet vágott mikor bólintottam.
-Nem is tudtam ,hogy van lánya.Rázta meg aprócskán fejét.
-Elnézést ,de ismeri?
-Hát persze aranyom,ő munkálgat itt Stratford-ban mindegyikünk házán. Nézett rám ,mint valami buta egy évesre ,aki még a saját nevét se tudja.
-Oh,értem. Nem kicsit néztem.Ha ilyen jól dolgozik ,mért él ennyire lepusztultan.?!Mondjuk ő mindig is ilyen volt.Nem szereti költeni a pénzt. Bár én is inkább adományozok meg segédkezem ahelyett ,hogy magamnak megadjak mindenféle olyan dolgot amire nincs is szükségem ,csak azért mert nem tudok mit kezdeni a tömérdeknyi pénzemmel.
-Meg is van. Emelte fel mutatóujját és eltűnt egy nyílás mögött.Értetlenül néztem utána.
-Itt van az órarendje és pár papír amit alá kéne íratnia a tanáraival.Kérem ezt délután hozza vissza. Nyomta a kezembe a dolgokat.
-Hát,öhm,köszönöm.Viszontlátásra!

A 205.ös , irodalom termet elég nagy bolyongás után ,de sikerült megtalálnom.Hallottam a bentről kiszűrődő tanár magyarázását és a halk nevetéseket.Amint kopogtam ,csönd lett.Remegő kézzel nyomtam le a kilincset.
-Jó napot ..öhm-kétségbeesetten néztem rá a lapra.De ciki,én hülye igazán megnézhettem volna,ráadásul még az osztályfőnököm is.Istenem.-..Mr.Hughes. Pillantottam fel rá fülig pirulva.
-Miss.Renn.Kérem jöjjön ide,már vártuk. Anyám,könyörgöm csak ezt ne.!Az osztály felé fordított. Meglepően vettem észre ,hogy a lányok és a fiúk kb. ugyanannyian vannak.Az én osztályomban mindig a lányok voltak többségben.Ahogy jobban vizslatni kezdtem őket feltűnt valami vagy inkább valaki nem oda illő.Ugyan már hogy kerülne egy ilyen gyerek iskolába?Kigúvadt szemekkel meredtem az utolsó előtti padban ülő fiúra.Már meg is őrültem volna?
A tanár érintésére összerezzentem.-Mondanál pár szót az osztálynak? Próbált mosolyogni ,de szemein látszott mennyire unja már ezt az egész mű kedveskedést.
-Ööö Sziasztok.?! Intettem egyik kezemmel. A köszönő "sziasztok-om" inkább kérdés volt ,mintsem kijelentés.Minél inkább magabiztosnak szerettem volna tűnni.Hát ez nem épp jött össze. Az osztály valamiféle mormolással reagált.Nem mutatták ki ,hogy különösebben felzaklatná őket az "új gyerek".Gondolom már tudtak róla.
-Dina vagyok.És hát tegnap költöztem ide Texasból. Valaki , középről köhögéssel álcázva fejezte ki a szerinte rám illő szót.Miszerint "falusi,tehenész".Mr.Hughes leintette.Ennél kínosabb már nem is lehetett volna.
-Nem rég töltöttem be a tizenhetet és apukámmal élek. Reméltem ,hogy ennyi bőven elég lesz és végre leülhetek.Sosem szerettem a középpontban lenni,inkább meghúzódom a magam módján.
-Köszönjük Miss.Renn.Kérem foglaljon helyet Mr.Beat mellet és itt a könyve.Próbáljon minél gyorsabban felzárkózni. Egy barna hajú elég helyes fiúra mutatott,egyedül ült.Közvetlenül a mellette lévő padban pedig a nem odaillő egyén.Szerencsére ő ült kívül így beülhettem az ablak mellé.Mr.Hughes tovább folytatta a magyarázást. Leraktam a könyvet az asztalra és kinyitottam a táblán szereplő oldalszámnál.
-Szia,Travers vagyok. Fordult felém kissé a mellettem ülő srác.
-Helló,Dina. Kezet ráztam vele.
-Tudom. -Vigyorgott-Az előbb mondtad.
-Ja,igen.Bocsi. Kicsit szét vagyok még esve. Néztem rá esdekelő pillantással.
-Gondolom.Nem könnyű újnak lenni. Mosolyodott el féloldalasan.
-Te is.. Kezdtem bele ,de közbe vágott.
-Igen.Két éve költöztünk mi is ide.Szóval átérzem,de ne aggódj pár hét és már arra se fognak emlékezni ,hogy valaha új voltál. Figyeltem rá,mármint arra amit mond,de mégis furdalta az oldalam a kíváncsiság arról ..
-És..-Nem tudtam ,hogy kezdhetnék bele.
-Mond csak nyugodtan. Mosolygott ,miközben tekintetét a könyvre szegezte.
-Hát.. az ott tényleg Justin Bieber? Mutattam át előtte.
-Jó mi? -Talán ha nem órán lettünk volna ,még fel is nevet.
-De ez hogy lehetséges? -Nem értettem az egészből semmit.Hogy járhat olyasvalaki iskolába ,egyáltalán olyan helyre ahol ekkora a közösség?!
-Hát úgy ,hogy most szeptember óta itt tanul.Azt hiszem szabadságot is kapott,de közben valami projekten dolgoznak és kell hozzá valami gimnázium vagy mi.
-És hogy-hogy nem tépik szét? Na erre hangosan felnevetett.Minden szem ránk irányult.A tanár rosszalló pillantással nézett.Talán nem ez a legmegfelelőbb bemutatkozás. Lejjebb csúsztam a  széken,annak reményében ,hogy így talán eltűnök.
-Elárulná mi olyan mulatságos Mr.Beat?
-Elnézést Mr.Hughes.Többet nem fordul elő. A tanár úr visszafordult a táblához a többi szemlélővel együtt,kivéve egy valakit.Próbáltam figyelmen kívül hagyni az érdeklődő szempárt és az órára figyelni.

Az iskola idő elég gyorsan elment.Próbáltam teljes erőmmel odafigyelni minden órámon.Minél hamarabb beakartam hozni a lemaradásomat és ez csak úgy mehetett ,ha figyelek.Az irodalom után már nem volt a szupersztárral órám.Viszont Travers-szel sem.
Miután leadtam az aláíratott papírokat a kocsim felé igyekeztem.
-Szevasz. Termett mellettem hirtelen Travers. -Hogy telt a délelőtt többi rész? Megálltam és szembe fordultam vele.
-Azon kívül,hogy mindenki megbámult és összesúgott mögöttem,egész jól.Köszi. Széles vigyora megint megjelent.Úgy látszik ma kifejezetten mulatságos vagyok.
-Viszont a kérdésem... Hoztam föl megint.Talán túl gyorsan is. Összevonta szemöldökét és egy pillanatig úgy nézett rám ,mint akinek a maradék esze is elment. Majd ,szinte láttam ahogy felvillan a villanykörte a feje fölött.
-Ja az.Nos hát ez egy kisváros.Itt mindenki ismer mindenkit.Ő itt nőtt fel ,tehát ismerték a népszerűsége előtt is.
-Mindenki ismer mindenkit. -Ez a szó különösen megragadt.
-Igen. -Válaszolta visszafojtott mosollyal.-Mért nem ettél velünk?Mutogattam.
-Tudom én meg intettem ,hogy nem. Tudod te ,szupersztár,meg a haverjaitok sok egy napra..Mondtam elgondolkozva.Felkacagott.
-Na jó.Mi olyan borzasztóan mulatságos van rajtam?
-Ne haragudj..csak annyira..-Láthatóan kereste a szavakat.Türelmetlenül dobolni kezdtem lábammal.Rossz szokás.-Vicces vagy. -nyögte ki végül.
-Inkább nem akarom tudni. Indultam meg fejem rázva.
-Akkor holnap találkozunk. Jött ő is mellettem.Barna haja össze-vissza meredt az égbe.Még csak most tűnt fel rikítóan zöld szeme.Nem mindennapi ,az egyszer biztos.Széles vigyora még mindig meg volt.Tökéletes fogai voltak.Dehogy is ,szinte az egész srác az volt.Az a tipikus macsó gyerek.
Intettem neki ,majd gyorsan bepattantam a járgányba.